útvonalak / Doberdó, a magyarok fennsíkja, és a 46-osok fájá (az Elszigetelt Fa)
Majdnem egy évvel az első világháború kirobbanása után Olaszország belép a konfliktusba és felkészül az isonzoi arcvonal megtámadására.
1915. május 24-én a budapesti 1. gyalogezred honvédei elérik Doberdót, majd néhány héttel később további ezer és ezer magyar katona követi őket. A fővároson kívül érkeznek még gyalogosok Debrecenből, Székesfehérvárról, Szegedről, Karánsebesről (Banato, ma Románia), Nagyváradról (Oradea, Románia), Temesvárról (Timisoara, Románia) és kisebb számmal Nagy-Magyarország más településeiről is, mint Pécs, Sopron, Eger, Pozsony (ma Bratislava, Szlovákia).
Az első hat Isonzoi csata (1915. június – 1916. augusztus) alatt a 20. és a 17. magyar hadosztálynak az volt a feladata, hogy megvédjék a Doberdoi fennsíkot a szakadatlan olasz támadásoktól.
A lópatkó alakú front a Vipacco és a monfalconei Lisert összefolyása között terült el a Monte San Michelen, a San Martin del Carso nevű települést, Alture di Polazzo és Redipuglia, valamint a Vermegliano és Monfalcone fölötti Carso peremét magába foglalva. A VI. ütközetet követően a VII. Osztrák-Magyar Hadtest parancsnoka, Joseph August főherceg, parancsot adott a doberdói harctérről való visszavonulásra, Vallone mögé.
A fennsík csatáinak emlékeként megmaradtak az elesettekkel teli magyar temetők: kb. tízezer katona még ma is Fogliano-Redipuglia Osztrák-Magyar Temetőjében nyugszik.
Doberdó egy falu, de magába foglalja az egész területet, s a magyar nép képzeletében még ma is szörnyű, de egyben dicsőséges emlékként él, és szinte mitikus eseménnyé vált az itt zajlott harcok és hős katonák története. A magyar emberekben a “Doberdó” szó még ma is a lőfegyverek szakadatlan dobolását idézi (dob = tamburo). A doberdói “állati mészárlás” százezer (és egyben minden) magyar ember tragédiája maradt, s ma mint a “Nagy Háború” szomorú szimbóluma él tovább: a történelmi Nagy-Magyarország, éppen ebben a Nagy Háborúban lelte végső romlását, hanyatlását, akárcsak az Osztrák-Magyar Monarchia.